Vándor! Állj meg egy pillanatra! Ne siess hosszú utadra! Ők megvárnak, én viszont utoljára kérlek: pihenj! Hisz annyi a gond, a bánat a mai világban. Talán csak mi, gyermekek nem érzékelünk ebből semmit. Nem értjük szüleink miért bánatosak, és velük együtt sírunk. Naponta számtalanszor kérdezzük: MIÉRT? és senki, senki sem szid meg ezért. Próbáld meg letenni válladról a keresztet. Szememben gyermek az, aki tud boldogan, nyugalomban, játszva élni. Gondolj bele: Te gyermek vagy? Múlhat nyár, vagy ősz, mindig legyél vidám, akár hány X van már az életkorodban...Blogomban megosztom a nagyvilággal gondolataimat, érzéseimet, meglátásaimat a világról. Ezek alapján, talán te is egy kicsit másképp látod majd a világot, máshogy viselkedsz ember társaiddal. Én sem vagyok már annyira gyermek, közelitek a dupla X-hez, ám gyermekkorunk időtartama csak tőlünk függ. Ha szívünkben helyet adunk neki, onnan a felnőttkor ki nem űzheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése