Katona József: Bánk bán. Ugye nem
farmer nadrágos fiatalok jutnak róla eszünkbe?! Pedig a budapesti
Nemzeti Színházban ez történt. Kissé féltem, ám egyben
kíváncsian vártam, mit takar a "modern" jelző, illetve
a "Junior" szó a címben.
Amikor a színházterembe
léptünk, szembesültem vele, hogy stúdió előadás lesz. A
legelső szembetűnő dolog: a díszlet mindössze pár kopott
székből, egy dobfelszerelésből, egy mikrofonból és egy
medencéből tevődött össze. Igen, így volt. Majd kezdetét vette
a csoda. A színészek elfoglalták a helyüket, s a fények a
színpadra öszpontosultak. Színészek és színésznők jelentek
meg, helyet foglaltak s mozdulatlan ültek. Majd egy jelre, nagy
lakomába kezdtek, Ottót kivéve, aki komoran, haragosan követte az
eseményeket.
A nézőtéren érezhető feszültség szép lassan
oldódott. Az első sorban ülő nézőket, bizony nem irigyeltem.
Nem egyszer fordult elő, hogy a színész önfeledten vetette magát
a színpad elején lévő medencébe. Kimondottan tetszett Bánk bán,
Fehér Tibor személyisége, alakítása.. Aki igazából mindent
megtenne saját hazájáért, de néha benne is elszakad egy-egy
cérna. Ez jól tükrözi, hogy a nagy emberek sem tökéletesek.
Ekkor sorra következtek be a tragikus események. Bánk először
Ottót alaító Mátyássy Bencével végzett hirtelen felindulásból.
Ám ekkor még nem volt vége. Ezek után szerepet kapott a medence.
A Magyar királyné, Gertrudis, azaz Bánfalvi Eszter ott lelte
halálát, szintén a kegyetlen Bánk keze által. A színpad elején
tűz gyúlt. A művésznő még hosszú percekig lebegett a
vízfelszínen.
Mindaddig amíg a darab végén haza nem érkezett
II. Endre, Magyar király, azaz Szabó Kimmel Tamás, aki végezetül
kibogózta a szálakat, s amennyirre tudott, rendet teremtett
országában. Pedig a történetre rátett még egy lapáttal
Melinda, Bánk felesége, Radnay Csilla halála, akit Ottó felbérelt
emberei gyilkoltak meg.
A darab végén elégedett nézőket láttam.
A fiatalokat nagyon is lekötötte a helyenként diszkrét poénokkal
átszőtt történet. Ez szerintem javában függött a rendezőtől.
Talán ha nyersen valaki végigolvasná a darab szövegkönyvét, nem
így fogadná azt. De a rendezés felülmúlta a félelmeket.
Különösen érdekesnek és tiszteletre méltónak találom azt,
amikor minimális díszletben, minimális jelmezben ilyen produkciót
varázsolnak a nézők szeme elé. Ki tudja, talán a fiatal
színészek, vagy a rendezői megoldások tették ily színessé az
előadást. Friss, új erő ami kifakadt a szereplőkből a darab
közben. Mikor a papírból készült Magyar zászlókat osztogatták
a nézők között, majd a darab végén a Szózatot énekelték...arra
gondoltam: ezt nem azért csinálták, mert a rendező azt mondta.
Akkor sem, ha a rendező maga Alföldi Róbert.
Megváltást éreztem,
ami talán már hónapok óta várt magára. Visszagondolván pedig
az jutott eszembe, ha a történések mögé nézünk akkor igenis át
lehet ültetni a cselekményt mindennapokra. Mindez fiataloknak
szól...Fantasztikus. Ajánlom minden korombeli figyelmébe. Talán
egy délután erejéig kiszálhatunk a mókuskerékből, s
gazdagodhatunk egy ilyen egyedi, emlékezetes 2 órával.
(Az írásom megjelent a Somogyi Hírlap 2011. Január 05.-ei számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése