Amint az álmaimban...1. rész

Szép estét. Régi vágyam egy önálló történetet írni...Vicces dolog emberek életét irányítani. Hát itt az idő, újabb álmot valóra váltani...


Hasad már a hajnal. A nap lassan, fényesen kacsingat a panelóriások alkotta Kaposvár felett. Az elektromoskakukk is elüti a fél hetet. Karcos, már-már fülsiketítő hangja egy másodperc alatt kizökkenti Kristófot az álmok folyamából. Gyermekkorából rámaradt, oroszlánkirály mintázattal ellátott párnája alá menekül, ám ezt a hangot még az alattuk lakók is hallják, akkor ő mit ér egy párnával a fején? Reggeltől betépett álommanó módjára elüget az óráig, majd jó nagyot csap rá...Na jó, valójában csak egy kis pöcköt mozdított el. Laza függősége következtében, meg nyomja a csak "lapostopnak" nevezett masinán az "on" gombot...ám mire felcsendült a képernyő üdvözlő hangja, addigra Kristóf már az ágyban találta magát. Kidőlt...most, hogy közeleg a hétnek vége, egyre nehezebben és nehezebben bírja az ember. Pedig rá még nehéz nap vár...Történelem témazáró dolgozat, Ókori Hellász, táncpróba és a többi, és a többi. Cudar egy napnak néz elébe az ifjú. A mókuskerékbe való beszállás előtt azonban, még álmodik, egy másik világban. Mindez szép és jó, de nem 7:20-kor. 30 perc múlva kezdődik a tanítás. Szerencséjére váljék, hogy közel van az iskola. Fogmosás, ágybevetés, öltözködés és hasonló jóságok. A rohanó kölök az előző napon sikerek közepette az iskolában hagyta minden holmiját. Konkrétan a táskáját és a zöld pulóverjét. Kénytelen szerencsétlen egy másik, régen használt táskába pakolni. Mert ugye a tanszereit sem képes elpakolni esténként. Kristóf hanyag, feledékeny, talán kissé felületes, ám lélekben csodálatos tinédzser, ember. Friss és üde...de nem 7:35-kor, mikor már az iskolában kéne lennie. A nagy rohanás közepette a reggeli is kimegy a fejéből. Ejj, ejj...éhgyomorral iskolába menni...Hát szabad ilyet?! Kristóf rohan...Elsuhan mellette az ébredő tavasz, a rügyező fák, bokrok. Szűk látóterébe csak az iskolába vezető út fér bele. Beér az iskolába. A portán üldögélő idős nénike rá se legyint a kölökre. Megszokta ő már ezt, kitudja mióta trónol abban a székben. Talán haza se megy. Ott tengeti szerény életét, azon a kopott, vászonnal vont széken. Na, és ha a reggel nem lett volna még elég, Kristóf szembesül a ténnyel: Nincs kész a matematikaleckéje. Bizony, bizony...már négy apró strigulája van. Az ötödik vonzza magával a karót. Az épület zeng a gyerekzsivajtól. Ám Kristóf csak másol serényen. Nő az adrenalin, Anna néni cipője egyre hangosabban kopog a folyosón. Nyilvánvalóan közeledik...Az ajtó becsapódik, s hangja hidegrázásként fut végig Kristóf hátán.
-Jó reggelt ifjúság! Jó reggelt!
A tanárnő hangja kettéhasította a gyerekzsivajt. Csend lett.
-Jó reggelt Tanárnő! -Hangzott a válasz e 9.b osztályba járók szájából. Dallamosabb volt e mondat, bármely Mozart szimfóniánál. Már-már fel sem tűnik a tanárnőnek. Ő is tudatában áll annak, hogy ez egy dráma-ének tagozatos osztály. Az óra hátralévő részében a Thálesz tétel rejtelmeit vitattuk. Felettébb izgalmas volt...Majd óra, órát követett. Irodalom, földrajz, majd egy kemény történelem témazáró. Kristóf nem tanult...megint nem tanult. Konkrétan felépített szerény elméjében egy teljesen új politikai rendszert. Most kíváncsian várja, hogy mindezt a történelem tanárnő, hogy értékeli. A többi óra könnyed lazasággal telt: tánc, illetve két drámaóra. Kristóf szereti a táncot s a drámát. Szeretne színész lenni...vagy újságíró, vagy riporter, vagy műsorvezető..."messze még a jövő"-ezt sokszor emlegeti. Na, de vajon mit hoz a délután? Egy gyors ebéd a menzán, s már mehet is haza a "kisdiák". Nincs is annál üdítőbb hang, mint ahogy pittyeg a bejárati ajtó. Ilyenkor Kristófon már úrrá lesz a láz...Zsong a feje, s csak egy valakire mer és tud gondolni. Felbattyog a 8. emeletre, mert a lift éppen nem működik... A géphez ül. Meredten nézi a villódzó képernyőt, bejelentkezik, s örömmel veszi tudomásul, hogy egy ismeretlen ismerős éppen online, azaz elérhető. Eluralkodik a gyönyör, s betölt testet, lelket. Pedig Kristófnak nehéz...nagyon nehéz. Cipelni egy titkot, egy sorsot, egy életet. S nem tudja, nem tudhatja senki. Csak Ő. Gyilkos titka lassan hurkot köt nyakára. Szenved. Nem látja a jövőt, a titok alkotta erdő bújtatja. S minderről nyíltan csak Vele beszélhet. Egy "barát", egy szere...vagy talán nem...vagy igen...Messze van, s a távolság mérge lappang testben, lélekben. 
Csak úgy repül az idő...11 óra van. Kristófnak lassan le kéne feküdnie... Anyukája Zsuzsa is már kopog neki az előtérből. Ez állandósult jelzés arról: "Sürgősen feküdjél le, mert különben mérges leszek!" Hát nincs mit tenni. Érzékeny búcsút vesz szerel...-től, gyorsan "pacsál" egyet, ahogy Ő mondaná, megvacsorázik, majd csendben nyugovóra tér. Reméli holnapra kialudja a titkot, s már nem lesz több hazugság a világ felé. Álmok, melyek majd egyszer valóra válnak. S majd egykor, egy fényes napon kézen fogva fog sétálni a "barátjával", a szere...vagy talán nem...vagy igen...

Márciusi idill...

Verőfényes napsütés hatja át, a zsúfolásig telt utcákat. "Talpra magyar, hí a haza" Petőfi Nemzeti dala zengett városszerte. Megemlékezések, koszorúzások egész tárházának lehettünk szem és fültanúi az elmúlt napon. Jómagam is csatlakoztam az ünneplő tömeghez. A menet alatt, egy gondolat ütött szöget a fejemben...Míg mi most fáradalmasan baktatunk utcáról utcára, szoborról szoborra, addig Ők, az akkori Magyarok a mi szabadságunkért küzdöttek. 164 éve, Március 15.-én életre kelt a bátorság, a hazafiasság, s félelmet nem ismerve, fiatal lendülettel küzdöttek értünk, Magyarokért. "Föltámadott a tenger, a népek tengere..." Gondoltál-e már arra, hogy azokat a köveket tapossuk, amiket egykoron Petőfi és társai? Azon a lépcsőn járunk-kelünk, amin egykor büszkén szavalta a Nemzeti dalt? Hátborzongató, rémisztő, ám egyben csodás érzés. Igen, én Magyar vagyok, s büszke vagyok rá! A világ egyik legszebb, s legnehezebb nyelvét beszélem. Büszkén gondolok Petőfire, s a márciusi ifjakra. Szívem melegét a déli harangszó tüzesíti, s még külföldön is a vezetéknevemet írom előbbre. Itt élek Európa, s a világ szívében, s ez mélyből fakadó büszkeséggel tölt el. Van múltunk...kimertünk állni, s kiáltani együtt, egymásért. Ők megmutatták, mit jelent magyarnak lenni. Vérbeli magyarnak...Tanúbizonyságot tettek arról, hogy igen, egy csapat fiatal is képes megváltoztatni az ország jövőjét. Kivívtak egy új, szebb jövőt. Mertek nagyot álmodni, s megmutatták, hogy semmi sem lehetetlen. Árnyaik pedig most is felénk integetnek..."Népek Krisztusa: MAGYARORSZÁG!" Kire lelke mélyén felnéz Magyar s külföldi egyaránt...kinek történelme máig a legnagyobb titkokat rejti. Ahol Tatár, Török s még ki tudja miféle népek döntöttek porba mindent. De Ő folyton folyvást újjászületett a semmiből. Feltámadt, s a legvastagabb kőfalakat is ledöntötte. Egy kis ország, hatalmas lelkülettel. Oly sok embernek nyújt hazát, világot. PETŐFI, JÓKAI, SZÉCHENYI, KOSSUTH...oh, ha tudnátok mit alkottatok...Művészek vagytok, s életművészek. Mert akkor, azon a tavaszi napon, immáron 164 esztendeje megmozdult az ország. Egetrengető bátorság, s Magyarság támadt az emberek lelkében, mely keresztre feszítette a politika kegyetlenségét. Kivívták szabadságukat, szabadságunkat..."Föltámadott a tenger, a népek tengere..."

Petőfi Sándor: Isten csodája

Ameddig a történet csillaga

Röpíti a multakba sugarát:

A szem saját kezünkben mindenütt

Saját szivünkre célzó gyilkot lát,

S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Igy hordozunk sok százados sebet,

Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;

Mérget kellett mindenkor innia,

Ki sebeinkre önte balzsamot.

Valami rosz szellemtől származánk!

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S míg egymást martuk szennyes koncokért,

Mint a szeméten a silány ebek,

Azt vettük észre csak, hogy ezalatt

Az oroszlánok itt termettenek;

Jött a tatár, jött a török reánk.

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Ott foly Sajó... oly görbén kanyarog,

Mint ember, aki görcsben haldokol;

Ott haldokoltunk, vérünk ott szivá

Az óriási nadály, a mogol,

S holttesteinket fölfalá a láng!

Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S ott van Mohács... ott nyomta a királyt

Sárkoporsóba páncéla s lova,

S készűlt számunkra a ledőlt király

Kardjából a rettentő zabola,

Melytől még most is ég és vérzik szánk!...

isten csodája, hogy még áll hazánk.

Mi lesz belőlünk?... ezt én kérdezem,

De mily kevesen gondolnak vele.

Oh nemzetem, magyar nép! éltedet

Mindig csak a jó sorsra bízod-e?

Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;

Emberségünkből álljon fönn hazánk!

Szalkszentmárton, 1846. január

"Nekem a béke, Neked a béke, Nekünk a béke!"

Kedves olvasóim!

Béke...próbáltad már megfogalmazni? Bizony, nehéz...Neked mit jelent a béke? Írj róla határozatlan terjedelemben, s küld el nekem, a gigimartin@citromail.hu e-mail címre. Én kiteszem az írásod a blogomra.

Bazsi írása:

A békesség minden nemzet kultúrájában ugyanazt jelenti, viszont egy nagyon picit el-eltérnek egymástól. Valahol inkább a háború ellentéteként a békekötést, vagy a csendességet, megpihenést, nyugalmat értik alatta. Máshol az egyetértéssel, összhanggal azonostíják. Ami a legérdekesebb, hogy a héber shalom (béke) jelntése viszont az az állapot, amelyben minden a maga helyén van. Egyszóval a minden rendben érzése. Ez a fogalom valamelyest hasonlít a boldogságéra is. Vannak akik azt mondják, akkor lehet megismerni a boldogságot, ha előtte megismerjük a rosszat, valamelyest az élet nehezét, a szenvedést is. Szóval ezek után nevezhetjük a nehéz napok alatt szenvedő ember lelkiállapotát, békétlen állapotnak is. Valóban találó, hiszen ilyen helyzetben az ember pszichéje könnyen idéz elő zavart a környezetében, szeretteinél. Könnyen összeveszhet ilyenkor két házastárs vagy barát. Meghidegülhetnek osztálytársak között is ideiglenesen a kapcsolatok. Ilyenkor az a legjobb megoldás, hogyha a rossz állapotban lévők vagyunk, hogy próbálunk lenyugodni, nem a másikban keresni a hibát, a másikat felelősségre vonni. Ha viszont nem mi vagyunk ezek, hanem egy embertársunkban látjuk ezt, akkor legjobb ha először is empatikusak leszünk és megértjük. Eltürjük a felénk jövő szidalmakat és ez a fajta szociális érzékenység visszaüt mindig. Egyrészt úgy, hogy ha mi kerülünk ilyen állapotba nálunk is ezt fogják csinálni, legtöbbször tudatalatti szinten. Másrészt nem veszünk össze. Persze a béke jelenti a fegyverszünetet is. Európában 68 éve béke van. Illetve bizonyos országokban, így Magyarországon is. Ennek a megbecsülése sehol nem látszik. Az emberek úgy fogják fel az életüket, mint egy borzalmat. A háború borzalmaira hasonlítják néha. Tudniillik, hogy a háborúban az első áldozat az igazságosság, és az emberek azt mondják, hogy most sincs igazság. Ahol nincs igazság ott nincs béke – mondják. Elfelejtik viszont azt, hogy nincs háború. Ha ezt megbecsülnék, mindjárt igazságosabbnak éreznénk az élethelyzetünket. Ha igazságosabbnak érezzük, akkor mással is könnyebb igazságosnak lenni. Ez már a béke felé vezető út. Szerintem eddig egyetlen háborúnak sem volt értelme. Se az első, második világháborúnak, se az ókori, középkori háborúknak. Mindig egy személy önkénye miatt indult meg a háború. Vagy egy eszme tűzzel-vassal való terjesztéséért. A hippik is felszólaltak a békéért, a háború értelmetlenségéért. Az emberi kapcsolatok építését adták megoldásul: ,,Szeretkezz, ne háborúzz”.

Szerintem az emberek között a békét egymás boldogításával lehet erősíteni.

"Zsidó, Muszlim vagy Keresztény: mindenek felett ember!"

Újabb színházi kalandom ezúttal Budapesten a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán volt, szó szerint annak sakktábláján. Igen, a díszlet egy sakkjátszmában elevenedett meg. Porba tiport gyalogság, pór nép, fellegvárban élősködő király. Ám ami szembetűnő volt, az az, hogy a táblán három szín játszott: fekete, fehér és szokatlan módon a szürke. Egy gondolat ugrott be, bár bevallom, kissé utána olvastam a darabnak. Három főszereplő lesz, közülük kettő teljesen ellentétes tulajdonságokkal van felruházva (fekete-fehér), és a harmadik, akiben megvan minden, ami a másik kettőben is (szürke). Végtére is nem így lett...A darabot megelőzte egy közel egy órás beszélgetés, ahol többek közt a díszlet jelentését firtattuk. Végül is egy hangúan igent mondtunk arra, hogy az alá-fölérendeltség fogja jellemezni a darabot. Egy örök játék, egy véget nem érő harc, melynek tétje hatalmas. A Náthán gyermekei Lessing: A bölcs Náthán c. művének újjászületése. Egy XXI. századi mese, ami a vallási toleranciára és a egymás véleményének tiszteletben tartására hívja fel a figyelmet. Ulrich Hub darabját 2009-ben, Németországban az évad legjobb gyermek- és ifjúsági darabjának kiáltották ki.
A III. keresztes hadjárat idejében vagyunk. Jeruzsálemben éppen fegyverszünet volt akkor. Ekkor érkezik haza a zsidó Náthán, a darab címszereplője, egy üzleti útról. Az idős zsidót Kulka János alakította. Ekkor szembesül vele, hogy lányát, Rechát egy keresztes lovag, Kurt mentette meg a haláltól. Nem volt tisztában azzal, hogy zsidó lányt mentett meg...Recha szerepében Martinovics Dorinát, Kurt szerepében pedig Földi Ádámot láthattuk. Lovagunk maga is másnak köszönheti életét. Őt a muszlim uralkodó, Szaladin mentette meg: egyedül neki kegyelmezett a húsz fogoly közül, mert eltűnt öccsére emlékeztette. Náthán végül is beszél Kurttal, s meghívja hozzájuk, de kizárólagosan azért, hogy lánya köszönetet mondhasson. Szaladinnak mindeközben pénzügyi gondjai támadnak, ezért magához hívatja Náthánt, próbára téve a bölcsességét. Ekkor hangzik el Náthán szájából az eredeti történet: "Élt még régen a Közel-Keleten egy idős, bölcs ember. Neki volt egy gyűrűje, aminek viselője különleges képességekre tehetett szert. Ezt a gyűrűt ő is apjától örökölte. Ám az idős ember döntése nem volt olyan könnyű. Három gyermeke volt, s mindhármat egyenlő módon szerette. Halála előtt ötvöshöz vitte a gyűrűt, s kettő, megszólalásig az eredetihez hasonlító gyűrűt készíttetett. Már maga sem tudta, hogy melyik melyik. Fiait egyesével hívatta halálos ágyához, s adta át nekik a gyűrűt...talán sohasem derült ki, hogy melyik az eredeti, de mindenki boldog volt, és megfért egymás mellett a három gyűrű, a három vallás." Ugyanis a történet szerint a három gyűrű, a három monoteista vallást jelöli. A Zsidót, a Muszlimot és a Keresztényt. Szaladin barátságra ösztönzi a bölcs Náthánt, aki bármiféle kérés nélkül, kölcsönt ajánl neki. Recha és Kurt addig-addig tagadják meg egymást, és önmagukat, míg nem ráébrednek: szeretik egymást. Kurt rögtön fel is ajánlja neki, hogy tartson vele, s tapossák együtt az élet rögös útját. Ezt Náthán mélyen ellenzi. Nem is csoda, hiszen ekkor jön egy újabb csavar a történetben. Kurt megtudja, hogy Recha keresztény szülők lánya, s hogy Náthán csak nevelőapja. Az információt akarva akaratlanul elmondja Szaladinnak és a püspöknek, akik egyből kerestetni kezdik Náthánt. A darab valójában itt félbeszakadt...A végén a három "ellenfelet" láthattuk egymás mellett...bár volt lökdösődés, de talán kissé megvilágosodtak afelől, hogy lehetnek egyenértékűek, attól függetlenül, hogy nem tudják melyik az igaz vallás. Mindenki higgyen magának s magában!
Az első dolog, ami eszembe jutott a darabról az az, hogy egy hatalmas rendezői, írói megvalósulásnak lehettünk szem, és fültanúi, sőt résztvevői...Tulajdonképpen az Úr, Isten volt Náthán, akinek három gyermeke a három ellentmondásos vallás. Ők játszották az életüket végigkísérő sakkjátszmát. Majd a végére részben megtisztulnak. Ez a szál itt tulajdonképpen el is lett varrva. Ami azonban mindenkiben mély nyomot s rengeteg kérdést hagyott, az Recha és Kurt szerelmi szála. Menjen vagy maradjon? Ezt vitattunk a darabot követő drámafoglalkozáson, ahol a színészekkel együtt próbáltuk továbbgondolni a darabot. Vajon elengedi Náthán a nevelt lányát, egy kereszténnyel? Megbékél, s boldogan élnek? Vagy az apa nem tagadja meg a vallását egy gyermekszerelem miatt? Ki a fontosabb: a vallás, vagy a nevelt lánya? Vagy talán Kurt enged, s Jeruzsálemben marad, annak ellenére, hogy a korábbiakban "élhetetlennek" nevezte a várost? Hogy dönt Recha? Szívére vagy eszére hallgat? Kérdések egész hada áradt felénk. Nem tudtunk pontot tenni a történet végére. A gondok újabb gondokat szültek. A legésszerűbbnek az tűnt, ha elindulunk egy szálon, felrúgva azzal a többit. Ám erre már sajnos nem futotta az időnkből...Nekem talán az segített volna, ha ott, akkor még jobban kidolgozzuk a szereplőket, vagy még több tulajdonságot ruházunk rájuk, amikből aztán következtethetünk a döntéseikre, válaszaikra. Szívből sajnáltam, hogy erre nem került sor, de vigasztalt az, hogy hazafelé a buszon felvetődött egy olyan ötlet, hogy az iskolában egyik délután a drámatagozat keretei közt befejezhetnénk a darabot. Hiányoltam a magunk részéről azt, hogy visszatérjünk a darab előtt lefolytatott beszélgetésre. Hová jutottak, mivé fejlődtek az első benyomások, az első gondolatok? Én személy szerint arra ébredtem rá, hogy ma az egész világ ezt a sakkjátszmát játssza. Egyeseknek nagyobb a tét, mások pedig a hétköznapok cifrábbnál cifrább kérdéseit vitatják. A lényeg, hogy igazság sosincs. Talán képtelenek vagyunk felfogni azt, hogy a másik véleménye sem rossz, csak más, mint a miénk. Ez pedig csodálatos. Itt élünk hétmilliárdan, s mindenki más, nincs kettő ugyanolyan ember.
Amikért még odáig voltam, azok a szerepek és a szereplők azonosítása. Hatalmas karakterek voltak. A püspököt alakító Hollósi Frigyes, és Sinkó László, akit Szaladin szultán szerepében láthattunk, különösen tetszett. Bombaként robbant egy-egy mondatuk is a darabban. Fergetegesek voltak...De ne feledkezzünk meg egy lényeges szereplőről sem. A zenészről. Halas Dóra nem, hogy csak emelte a darab színvonalát, de elbűvölt, magával ragadott a zenéje, amit kizárólag emberi hangokból rakott össze. Nekem sok dolog megértésében segített. A darab elején, az égő házat is ő "zenésítette" meg. Lehunytam szemeim, s a pattogó tüzet láttam magam előtt. Hihetetlenül élethű volt. Sok esetben alátámasztotta és megerősítette a színpadi történéseket..
A darabot Gigor Attila rendezte. Az előadás 12-16 éves kor között ajánlott. Ezt én így nem írnám alá. Szerintem egy felnőttnek ugyanúgy előnyére lenne a darab megtekintése, mint egy tizenévesnek. Harcolnak ők is, mi is. Egymással, és jó esetben egymásért. Legyen az Zsidó, Muszlim vagy Keresztény- emberek vagyunk! Részei egy globális társadalomnak. Meg kell tanulnunk minimum elviselni egymást. Hiszen senki sem rossz, csak mindenki más....

"Színház az egész világ..."

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében!" /William Shakespeare/

Sokszor elgondolkodom, hogy vajon színházat csinálni jobb, vagy nézni azt. Mindig ugyanoda lyukadok ki...Ha  részt veszek egy darab elkészítésében akkor bánom, hogy nem láthatom. Ha pedig kívülről nézem, nagyon érdekelnek a belső munkálatok. Most az előbbivel találkoztam ismét. Egy "amatőr" társulattal a Hair c. musicalt mutattuk be vasárnap.

/plakát/

A fények kihunynak a nézőtéren, a közönség elcsendesül. Felcsendül a Vízöntő. Látom a fényt, ahogy megy szét a függöny. Hátamon futkos a hideg...Emlékszem, egy őszi napon hazafelé indultam próbáról. Épp akkor hallottam az hétvégi első Hair próbáról. Az ajtón kifele menet szembekerültem a társulat egyik koreográfusával. Diszkrét célzásokkal megkérdeztem, hogy nekem arra be kell-e jönnöm. Ő azt válaszolta: "Benne akarsz lenni, vagy nem?!" Persze, hogy minden gondolkodás nélkül igent mondtam. Minden így kezdődött. Majd próba, próbát követett.

/próba/

Éjszakába nyúló táncpróbák, őrült főpróbahét, de ezért a varázsért megérte a sok fáradtság. Az a mértéktelen felszabadultság amit éreztem a darab közben...hihetetlen, képtelen vagyok szavakba burkolni. A lángoló szemek, mikor katonaként várjuk a biztos halált. Nem megjátszottuk, hanem megéltük. Szeretett koreográfusunk szavaival élve. "Add át magad és megtörténik!" És megtörtént..."Ébredj napfény! Keltsd őket álmukból! Örök álmukból!" Szól a darab végén a dal, melyre halálba szálló katonák indulnak harcba. A nézőtéren könnyező, rezzenéstelen arcok hada. Jómagam is könnyekkel vívtam csatát. Mennyi-mennyi arc egy darabon belül-csodálkozok rá itthon az ágyban fekve. Másfél óra alatt lehettem önfeledt hippi, nemes bálozó, önfeláldozó katona. Hihetetlen érzés. De talán, ami legjobban áthatott, az a hippi szerepe volt. Komolyan, tisztelem, becsülöm őket. Igen keveset dolgoztak, épp hogy megtudjanak élni, drogoztak, szívták a jóságokat, nem volt szinte semmijük, csak egymásnak voltak, egymásnak éltek. De boldogok voltak. Elegek voltak egymásnak. Mi itt vagyunk, papírfecnikért utazhatunk a Holdra, boldogok lehetnénk, de nem vagyunk...MIÉRT? Elgondolkodtató...Mindenesetre elbűvölő este, előadás volt. Kissé félek a folytatástól. Lesz-e ekkora erő benne? Lenyűgöz e majd ennyire? Robban-e majd ekkorát?  Ez a jövő zenéje. Apropó zenék...mesések. Sokak véleménye ellenére szerintem, felérnek az eredeti dalokkal. A "Nem vagy!" c. dal egyenesen eget rengető magyarul. Továbbá  a "Vízöntő", ami egy dalban leírja a hippivilágot, az ő életüket. Varázslatos...Mikor drogos állapotban a félhomályban s a füstben hánykolódunk, élvezzük az életet. Sorolhatnám az összes számot, de nem teszem. NÉZD/NÉZZE MEG! Csak ajánlani tudom mindenkinek. Bár inkább a kissé érettebb, komolyabb embereknek.

Téli sütöde, kókusszal az élen

Cudar egy idő van odakint...tombol a tél. Reggel ismételten a szél visító hangjára ébredtem. Mintha a pokol lakóinak hívását hallottam volna. Beleremeg a lakótömb. A hó már lassan olvadásnak indult, haldoklik, ám maga mögött hagyja a végtelen latyakot, amit még a monstrum hótoló sem takarít el. Összegezve: Fúj a szél, sétálni nem tudok, kiszárad a bőröm, nem egészséges...továbbá tiszta latyak az egész környék, újabb tényező, ami meggátolja a sétámat. Origami. Ehhez ihlet, és kedv kell. Ez most nincs meg, így nem érdemes munkálkodni, mert ronda lesz az eredmény. Papírt pazarlok, amit pénzért veszek...ez is kilőve. Ki megyek a konyhába, s a sütő mereszti rám szemeit. Ellenállhatatlan. Mintha azt suttogná fülembe: Süss! Süss! No egye fene...rittyentsünk valamit. Kérdés, hogy mit? A hidegre, s a télre való tekintettel gondoltam valami egyszerű, de nagyszerű kókuszos sütire. Azt itthon mindenki szereti. És ha már úgyis vasárnap van, miért ne osztozhatnék anyuval a vasárnapi családi ebéd összerakásában? Övé a leves, főétel, enyém a desszert. Különösen kell figyelnem, ugyanis neki névnapja van. Ez épp jó ajándék lesz neki. Az erős töltött paprika után, jól fog esni egy könnyed sütemény. Te is kedvet kaptál? Na ugye...akkor ne itt ülj a gép előtt, hanem irány a konyha. Én még segítek is neked, s ide varázsolok pár csodás kókuszos receptet.

Kókuszos szelet 

Hozzávalók:

Tésztához:

• 30 dkg liszt
• 2 ek kakaópor
• 12 dkg cukor
• 1 cs sütőpor
• 15 dkg margarin
• 1 db tojás

Fehér krémhez:

• 6 tojásfehérje
• 12 dkg cukor
• 25 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

A tésztához előbb a vajat morzsoljuk el a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk. Míg felverjük a tojásfehérjét a cukorral és hozzákeverjük a kókuszt, a tésztát hűtőbe tesszük. Ezután két részre osztjuk, egyik felét kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük, majd elegyengetjük rajta a tojásfehérjés krémet.
Kinyújtjuk a másik felét is, és rátesszük a fehér krém tetejére. Előmelegített sütőben megsütjük. Míg sül, megfőzhetjük a sárga krémet. A tejet feltesszük melegedni, a tojássárgákat elkeverjük a liszttel és kevés (2 merőkanálnyi) meleg (nem forró) tejjel, majd a tűzhelyen lévő (szintén nem forró) tejhez adjuk. Folyamatos keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Ezután hagyjuk kihűlni, eközben néha megkeverjük, hogy ne bőrösödjön a teteje. A margarint pedig kivesszük a hűtőből (mert fontos, hogy a krém és a margarin ugyanolyan hőmérsékletű legyen!). Ha kihűlt a krém, a margarint kikeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, majd a krémmel homogén masszává vegyítjük, és a kihűlt tésztás réteg tetejére terítjük. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk, és óvatosan elterítjük a sütemény tetején, majd megszúrjuk kókuszreszelékkel. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap szeleteljük.

sütési hőfok: 200°C

sütési mód: alul-felül sütés
tepsi mérete: 20x30 cm

______________________________________________________________________

Tíz perces update kókuszkocka 

Hozzávalók:

Tésztához:

• 2 tojás 
• 8 ek aprószemű zabpehely
• 6-8 ek tej
• 2 mk sütőpor
• édesítőszer ízlés szerint (én kb 10-12 szem tabit oldok fel 1 ek vízben, úgy keverem a tésztához)
• esetleg 1 ek natúr kakaópor

Öntethez:

• 3-4 dkg vaj / Rama

Elkészítés:

A "tésztát" mikróban készítjük el. Ehhez veszünk egy lapos, szögletes jégkrémesdobozt (pl 0,5 l krémkönnyű.) Ebben összekeverjük a tészta hozzávalóit. Tej annyi kell hozzá, hogy kb piskótatészta állagú legyen, de ne híg. A mikróban kb 700 W-on 3-4 percig "sütjük". Addig felolvasztjuk a vajat kis lángon, hozzákeverjük a kakaót, az édesítőt, és annyi kanál tejet, hogy kb tejszín állagú legyen, összefőzzük.
Ha kész a tészta, borítsuk ki egy tányérra, ha még maszatos-lágy az alja, akkor még tegyük vissza kicsit a mikróba. Vágjuk fel kis kockákra, villával beleforgatjuk a szószba, majd a kókuszba.

____________________________________________________________________

Ezeket én mindenáron kipróbálom. Ha pedig többre, és másra vágysz, akkor látogass el ide! Itt rengeteg, finomabbnál finomabb kókuszos sütirecepteket találsz. Sok sikert. Kellemes időtöltést!

Félmaraton, egy önkéntes szemével

Február 5.-én fergeteges élményben lehetett részem...de kezdjük az elején. Létezik Kaposváron egy Compass névre hallgató ifjúsági önkéntes egyesület, melynek célja többek közt a pályaválasztás segítése, az önkéntes munkavégzés, és a fiatalok elkallódásának megelőzése. Régebben is hallottam róluk, ám most kínálta magát konkrétan a lehetőség. Én persze egyből igent mondtam, majd meg is kaptam az első feladatot, iskolám közvetítésével. Interjút kellett készítenem egy futóverseny résztvevőivel. Íme az eredmény:

Dacolva a hideggel, körülbelül 200 fő állt rajthoz, a 2. Kaposvár dombjai farsangi félmaraton névre hallgató futóversenyen. Ez az év első efféle megmérettetése. Legyőzték a hó által állított akadályokat, s büszkén futottak fel s le öt dombra, majd szaladtak át a célkapun, a vállalkozó szellemű emberek. Sokan önmagukkal harcoltak, mások viszont a győzelemért voltak jelen. Néhány futót kérdeztem a futásról.

-40 éves kor felett már bizony nehéz elköteleznie magát az embernek, bármilyen sportról is legyen szó. Hát még ha ez a sport épp a futás. Ami valljuk be nem túl izgalmas...bár egy kis zenével a fülben, fel lehet dobni. Családommal egyre többen, s egyre többet futottunk. Amikor csak időnk engedi. Eleinte csupán a súlyfelesleg leadása volt a cél. Ám nem ment ez olyan könnyen. Ezt fokozatosan kell tanulnia a szervezetnek is. Először mindössze pár lépést tettem, de nem adtam fel. Természetesen sikerült lefogynom, ma már pedig puszta szórakozás. De mindig előttem van a cél: a maraton. Férjem többször teljesítette már a távot. Ez büszkeséggel tölt el..."

-Ki meri azt mondani, hogy a futás nem extrém sport? De még mennyire, hogy az. Mínusz tíz fokban, hóban, fagyban felfutni hét dombra. Mi ez, ha nem őrültség? Nálunk ez már csak a végtelen fanatizmus. A világ végére is elmennék a férjemmel egy jó kis futóversenyre. Mindig igyekszünk ott lenni mindenhol, pedig mi sem vagyunk már fiatalok…De ettől függetlenül hajt a versenyláz, s a győzelem nemes tudata...

Nincs rendezvény Compass nélkül…

Mi önkéntesek tudomást sem vettünk a hidegről, sőt akadályt nem ismerve sürögtünk-forogtunk, végeztük a munkánkat. Ki-ki teát főzött, mások banánt, szőlőcukrot, illetve vizet osztogattak a futóknak.
Így nyilatkoztak: 

- Egy frissítő állomásra helyeztek ki. Banánt, illetve vizet kellett osztanom a megfáradt futóknak. Ők a csillagokat is lehozták volna nekem ezért az égről. Nagyon hálásak voltak. Pár emberrel jót beszélgettem. Ketten voltunk egy állomáson. Társammal rögtön szót értettem, s elkezdtük egy mély barátság kiépítését. Nem igen végeztem még önkéntes munkát, de most egyenesen szerelmes lettem belé. Ez előtt nem értettem a lényegét, s talán kicsit unalmasnak, s hasztalannak találtam. Azonban rá jöttem, hogy ha a mérleg másik serpenyőjébe belehelyezzük a rendezvény által nyújtott nevetéseket, jóságokat akkor máris efelé billen a mérleg. Csodálatos, hasznos napot tudhatunk magunk mögött…

-„Legalább nem ülök otthon a gép előtt” Ha pedig ezzel még segítek is valakik nem, hát miért ne? És nem bántam meg...sőt. Fantasztikus, jó buli volt. Én szintén egy frissítő állomáson osztogattam az ételt, italt a futóknak. Kiemelném a hazafelé utat. Hatalmas hógolyózással ünnepeltük a futóverseny sikerét. Jó buli volt, szívesen segítek embereken máskor is…

A tömegben feltűnt pár ismerős arc. A kaposvári Csiky Gergely színházból 14 dolgozó, színész s gyermeke, világosító, segédrendező, művészeti vezető, takarító gyűrte maga alá a versenyt. Grisnik Petra és Serf Rebeka magukkal vitték négylábú barátaikat is a versenyre, Csipát és Szimatot. Kalmár Tamás két gyermekével együtt futott. A zord időjárás őt sem zavarta. A verseny fáradalmait este a termálfürdőben piheni ki a művész úr, ám előtte még kemény próba és előadás vár rá.

A végtelen boldogság, ami csillogott mindannyiunk arcán. A futók büszkélkedtek, hogy igen, ők lefutották a félmaratont, minket pedig az tett boldoggá, hogy segíthettünk.