"Zsidó, Muszlim vagy Keresztény: mindenek felett ember!"

Újabb színházi kalandom ezúttal Budapesten a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán volt, szó szerint annak sakktábláján. Igen, a díszlet egy sakkjátszmában elevenedett meg. Porba tiport gyalogság, pór nép, fellegvárban élősködő király. Ám ami szembetűnő volt, az az, hogy a táblán három szín játszott: fekete, fehér és szokatlan módon a szürke. Egy gondolat ugrott be, bár bevallom, kissé utána olvastam a darabnak. Három főszereplő lesz, közülük kettő teljesen ellentétes tulajdonságokkal van felruházva (fekete-fehér), és a harmadik, akiben megvan minden, ami a másik kettőben is (szürke). Végtére is nem így lett...A darabot megelőzte egy közel egy órás beszélgetés, ahol többek közt a díszlet jelentését firtattuk. Végül is egy hangúan igent mondtunk arra, hogy az alá-fölérendeltség fogja jellemezni a darabot. Egy örök játék, egy véget nem érő harc, melynek tétje hatalmas. A Náthán gyermekei Lessing: A bölcs Náthán c. művének újjászületése. Egy XXI. századi mese, ami a vallási toleranciára és a egymás véleményének tiszteletben tartására hívja fel a figyelmet. Ulrich Hub darabját 2009-ben, Németországban az évad legjobb gyermek- és ifjúsági darabjának kiáltották ki.
A III. keresztes hadjárat idejében vagyunk. Jeruzsálemben éppen fegyverszünet volt akkor. Ekkor érkezik haza a zsidó Náthán, a darab címszereplője, egy üzleti útról. Az idős zsidót Kulka János alakította. Ekkor szembesül vele, hogy lányát, Rechát egy keresztes lovag, Kurt mentette meg a haláltól. Nem volt tisztában azzal, hogy zsidó lányt mentett meg...Recha szerepében Martinovics Dorinát, Kurt szerepében pedig Földi Ádámot láthattuk. Lovagunk maga is másnak köszönheti életét. Őt a muszlim uralkodó, Szaladin mentette meg: egyedül neki kegyelmezett a húsz fogoly közül, mert eltűnt öccsére emlékeztette. Náthán végül is beszél Kurttal, s meghívja hozzájuk, de kizárólagosan azért, hogy lánya köszönetet mondhasson. Szaladinnak mindeközben pénzügyi gondjai támadnak, ezért magához hívatja Náthánt, próbára téve a bölcsességét. Ekkor hangzik el Náthán szájából az eredeti történet: "Élt még régen a Közel-Keleten egy idős, bölcs ember. Neki volt egy gyűrűje, aminek viselője különleges képességekre tehetett szert. Ezt a gyűrűt ő is apjától örökölte. Ám az idős ember döntése nem volt olyan könnyű. Három gyermeke volt, s mindhármat egyenlő módon szerette. Halála előtt ötvöshöz vitte a gyűrűt, s kettő, megszólalásig az eredetihez hasonlító gyűrűt készíttetett. Már maga sem tudta, hogy melyik melyik. Fiait egyesével hívatta halálos ágyához, s adta át nekik a gyűrűt...talán sohasem derült ki, hogy melyik az eredeti, de mindenki boldog volt, és megfért egymás mellett a három gyűrű, a három vallás." Ugyanis a történet szerint a három gyűrű, a három monoteista vallást jelöli. A Zsidót, a Muszlimot és a Keresztényt. Szaladin barátságra ösztönzi a bölcs Náthánt, aki bármiféle kérés nélkül, kölcsönt ajánl neki. Recha és Kurt addig-addig tagadják meg egymást, és önmagukat, míg nem ráébrednek: szeretik egymást. Kurt rögtön fel is ajánlja neki, hogy tartson vele, s tapossák együtt az élet rögös útját. Ezt Náthán mélyen ellenzi. Nem is csoda, hiszen ekkor jön egy újabb csavar a történetben. Kurt megtudja, hogy Recha keresztény szülők lánya, s hogy Náthán csak nevelőapja. Az információt akarva akaratlanul elmondja Szaladinnak és a püspöknek, akik egyből kerestetni kezdik Náthánt. A darab valójában itt félbeszakadt...A végén a három "ellenfelet" láthattuk egymás mellett...bár volt lökdösődés, de talán kissé megvilágosodtak afelől, hogy lehetnek egyenértékűek, attól függetlenül, hogy nem tudják melyik az igaz vallás. Mindenki higgyen magának s magában!
Az első dolog, ami eszembe jutott a darabról az az, hogy egy hatalmas rendezői, írói megvalósulásnak lehettünk szem, és fültanúi, sőt résztvevői...Tulajdonképpen az Úr, Isten volt Náthán, akinek három gyermeke a három ellentmondásos vallás. Ők játszották az életüket végigkísérő sakkjátszmát. Majd a végére részben megtisztulnak. Ez a szál itt tulajdonképpen el is lett varrva. Ami azonban mindenkiben mély nyomot s rengeteg kérdést hagyott, az Recha és Kurt szerelmi szála. Menjen vagy maradjon? Ezt vitattunk a darabot követő drámafoglalkozáson, ahol a színészekkel együtt próbáltuk továbbgondolni a darabot. Vajon elengedi Náthán a nevelt lányát, egy kereszténnyel? Megbékél, s boldogan élnek? Vagy az apa nem tagadja meg a vallását egy gyermekszerelem miatt? Ki a fontosabb: a vallás, vagy a nevelt lánya? Vagy talán Kurt enged, s Jeruzsálemben marad, annak ellenére, hogy a korábbiakban "élhetetlennek" nevezte a várost? Hogy dönt Recha? Szívére vagy eszére hallgat? Kérdések egész hada áradt felénk. Nem tudtunk pontot tenni a történet végére. A gondok újabb gondokat szültek. A legésszerűbbnek az tűnt, ha elindulunk egy szálon, felrúgva azzal a többit. Ám erre már sajnos nem futotta az időnkből...Nekem talán az segített volna, ha ott, akkor még jobban kidolgozzuk a szereplőket, vagy még több tulajdonságot ruházunk rájuk, amikből aztán következtethetünk a döntéseikre, válaszaikra. Szívből sajnáltam, hogy erre nem került sor, de vigasztalt az, hogy hazafelé a buszon felvetődött egy olyan ötlet, hogy az iskolában egyik délután a drámatagozat keretei közt befejezhetnénk a darabot. Hiányoltam a magunk részéről azt, hogy visszatérjünk a darab előtt lefolytatott beszélgetésre. Hová jutottak, mivé fejlődtek az első benyomások, az első gondolatok? Én személy szerint arra ébredtem rá, hogy ma az egész világ ezt a sakkjátszmát játssza. Egyeseknek nagyobb a tét, mások pedig a hétköznapok cifrábbnál cifrább kérdéseit vitatják. A lényeg, hogy igazság sosincs. Talán képtelenek vagyunk felfogni azt, hogy a másik véleménye sem rossz, csak más, mint a miénk. Ez pedig csodálatos. Itt élünk hétmilliárdan, s mindenki más, nincs kettő ugyanolyan ember.
Amikért még odáig voltam, azok a szerepek és a szereplők azonosítása. Hatalmas karakterek voltak. A püspököt alakító Hollósi Frigyes, és Sinkó László, akit Szaladin szultán szerepében láthattunk, különösen tetszett. Bombaként robbant egy-egy mondatuk is a darabban. Fergetegesek voltak...De ne feledkezzünk meg egy lényeges szereplőről sem. A zenészről. Halas Dóra nem, hogy csak emelte a darab színvonalát, de elbűvölt, magával ragadott a zenéje, amit kizárólag emberi hangokból rakott össze. Nekem sok dolog megértésében segített. A darab elején, az égő házat is ő "zenésítette" meg. Lehunytam szemeim, s a pattogó tüzet láttam magam előtt. Hihetetlenül élethű volt. Sok esetben alátámasztotta és megerősítette a színpadi történéseket..
A darabot Gigor Attila rendezte. Az előadás 12-16 éves kor között ajánlott. Ezt én így nem írnám alá. Szerintem egy felnőttnek ugyanúgy előnyére lenne a darab megtekintése, mint egy tizenévesnek. Harcolnak ők is, mi is. Egymással, és jó esetben egymásért. Legyen az Zsidó, Muszlim vagy Keresztény- emberek vagyunk! Részei egy globális társadalomnak. Meg kell tanulnunk minimum elviselni egymást. Hiszen senki sem rossz, csak mindenki más....