Sokszor elgondolkodom, hogy vajon színházat csinálni jobb, vagy nézni azt. Mindig ugyanoda lyukadok ki...Ha részt veszek egy darab elkészítésében akkor bánom, hogy nem láthatom. Ha pedig kívülről nézem, nagyon érdekelnek a belső munkálatok. Most az előbbivel találkoztam ismét. Egy "amatőr" társulattal a Hair c. musicalt mutattuk be vasárnap.
/plakát/
A fények kihunynak a nézőtéren, a közönség elcsendesül. Felcsendül a Vízöntő. Látom a fényt, ahogy megy szét a függöny. Hátamon futkos a hideg...Emlékszem, egy őszi napon hazafelé indultam próbáról. Épp akkor hallottam az hétvégi első Hair próbáról. Az ajtón kifele menet szembekerültem a társulat egyik koreográfusával. Diszkrét célzásokkal megkérdeztem, hogy nekem arra be kell-e jönnöm. Ő azt válaszolta: "Benne akarsz lenni, vagy nem?!" Persze, hogy minden gondolkodás nélkül igent mondtam. Minden így kezdődött. Majd próba, próbát követett.
/próba/
Éjszakába nyúló táncpróbák, őrült főpróbahét, de ezért a varázsért megérte a sok fáradtság. Az a mértéktelen felszabadultság amit éreztem a darab közben...hihetetlen, képtelen vagyok szavakba burkolni. A lángoló szemek, mikor katonaként várjuk a biztos halált. Nem megjátszottuk, hanem megéltük. Szeretett koreográfusunk szavaival élve. "Add át magad és megtörténik!" És megtörtént..."Ébredj napfény! Keltsd őket álmukból! Örök álmukból!" Szól a darab végén a dal, melyre halálba szálló katonák indulnak harcba. A nézőtéren könnyező, rezzenéstelen arcok hada. Jómagam is könnyekkel vívtam csatát. Mennyi-mennyi arc egy darabon belül-csodálkozok rá itthon az ágyban fekve. Másfél óra alatt lehettem önfeledt hippi, nemes bálozó, önfeláldozó katona. Hihetetlen érzés. De talán, ami legjobban áthatott, az a hippi szerepe volt. Komolyan, tisztelem, becsülöm őket. Igen keveset dolgoztak, épp hogy megtudjanak élni, drogoztak, szívták a jóságokat, nem volt szinte semmijük, csak egymásnak voltak, egymásnak éltek. De boldogok voltak. Elegek voltak egymásnak. Mi itt vagyunk, papírfecnikért utazhatunk a Holdra, boldogok lehetnénk, de nem vagyunk...MIÉRT? Elgondolkodtató...Mindenesetre elbűvölő este, előadás volt. Kissé félek a folytatástól. Lesz-e ekkora erő benne? Lenyűgöz e majd ennyire? Robban-e majd ekkorát? Ez a jövő zenéje. Apropó zenék...mesések. Sokak véleménye ellenére szerintem, felérnek az eredeti dalokkal. A "Nem vagy!" c. dal egyenesen eget rengető magyarul. Továbbá a "Vízöntő", ami egy dalban leírja a hippivilágot, az ő életüket. Varázslatos...Mikor drogos állapotban a félhomályban s a füstben hánykolódunk, élvezzük az életet. Sorolhatnám az összes számot, de nem teszem. NÉZD/NÉZZE MEG! Csak ajánlani tudom mindenkinek. Bár inkább a kissé érettebb, komolyabb embereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése