A csend csak látszólagos Kaposgyarmaton. Valójában mindig pezseg az élet!A buszon ülve, a kicsiny falu határában szívem szárnyra kél. Boldogságot érzek, mikor meglátom a régóta ott álló büszke falutáblán a "Kaposgyarmat" feliratot. Melegség tölti el szívemet. Majd beljebb haladva látom, a gépparkban ugyanúgy zajlik a munka, mint amikor utoljára láttam. Édes apámék udvarába is be-be lesek, könny gyülemlik szemeimben. Látom a szorgos néniket, bácsikat, akik megállás nélkül etetik az állatokat, kapálják a növényeket. Érzem: Hazajöttem. A buszról leszálva, kedves vidék fogad, ahová mindig hazavárnak. Ahányszor ide érkezem, az első dolgom az, hogy jó nagyot szippantok a levegőből. Körbenézek, és egyszerűen boldog vagyok. Szárnyalok. Vidéken más az élet. Mindenki ismer mindenkit. A kutyák sem ugatják meg itt az embert, ők is ismerik a helyieket. A zsáktelepülést ma alig lakják százan. Talán ez a titok nyitja. Lakóházak csak az utca egyik felén épültek. A túloldal az álmok birodalma. Parkok, hídak, játszótér, és sportpálya várja a fiatalokat. Sőt mi több, a csöpp településen könyvtár, és teleház is működik. Télen itt melegednek a fiatalok, s idősek egyaránt. Ám nyáron más a helyzet. Olyankor maximum azért néz be egy-egy gyermek, hogy megkérdezze: "Ki akar játszani a parkban?" A gyerekeket nem féltik, nincs is miért. Átjáró forgalom nem létezik. Kedd esténként a középkorosztály leli örömét a számítógépekben. Ilyenkor bővíthetik a tudástárukat a felnőttek, a számítógépezés terén. Minden második vasárnap, a falu nemrégiben avatott templomában gyűlik össze a falu apraja s nagyja. A főteret minden nyáron virágcímer ékesíti. A faluszépítők magukénak érzik a munkát, és büszkén néznek egy-egy új ültetvényre. És valjuk be: akad belőlük bőséggel. Sétálok a faluban, és nem nagyon találok olyan házat, amin nem lóg a falon a "Tiszta udvar, rendes ház" feliratú kis tábla. A polgármesteri hivatal nagytermének a falát is rengeteg elismerő oklevél díszíti. A falu többször is elnyerte a "Virágos Magyarország" verseny különböző díjait. 2002-ben első díjat nyert a falu, az országos versenyen. Ám itt nem ért véget a móka...2007-ben, és 2008-ban, egymás után kétszer is első díjat nyertek a "Legyen szebb a mi falunk" faluszépítő versenyen. Ezáltal 2009-ben nálunk rendezték meg a díjátadót. A falu lakói számtalanszor megmutatták már, mire is képesek ha összefognak. Ha egy család életében nagy esemény következik, legyen az házassági évforduló, vagy születésnap, a falu népe együtt ünnepel. Közösen készítik el az ünnepi ételt, a falu régi iskola épületében. A jövőt, többen a turizmusban látják. A Zselic lankái számos turistát vonzanak. A falu határában cseppkövek találhatók. Ide is ellátogathat a bátor turista. Sajnos út nem vezet hozzá, de mindig lehet találni a faluban vállalkozó szellemű lakost, aki önként és dalolva kiséri el az embert. Sőt, még talán pár, helyi pletykát is elcsíphetnek. Azok pedig, akik kissé bátortalanok, azok megleshetik, a falu végi kanyarban található, méltán híres "jókutat". Száz meg száz legenda, és titok övezi az apró kutacskát. Emlékszem régen a mamám mindig titokzatosan és félve emlegette csak. "Előfordult, hogy valaki mankóval érkezett, ám anélkül távozott"."Literszám hordták a vizet a környékbeli falu lakói". Csak pár, a mamám által emlegetett esetekből. "Mindig történik valami!" mondják a helybeliek. Gyermeknapok, nem csak gyerekeknek, falukirándulás. A faluba évről évre ellátogat a Mikulás is, és a karácsony is meghitt, családias hangulatban telik. A gyerekek mindig megható műsorral készülnek, és együtt várják az ünnepet. Szilveszterkor a falu népe együtt búcsúztatja az óévet, és reményteljesen várja az újat. Ám az idei karácsonyi ünnepély, nagy eseményt hozott magával. A zenés műsor mellett, díszpolgári címet adományoztak a volt polgármesterasszonynak, Balogh Józsefnének. A jelenlegi polgármester, Hegedüs Jenő elmondása szerint, egy ilyen esemény bizony egy nagyváros életében is meghatározó esemény, hát még egy ilyen kis faluban...Erősen élnek az, anyáinktól illetve apáinktól tanult hagyományok is. Újév napján a gyerekek, és alkalom adtán az idősebbek is, együtt járják a falut, és némi jutalomért, köszöntőt mondanak a falu lakóinak. Nincs ez másképp Húsvétkor sem, mikor vödör helyett, már illatos kölnivel járják a falut a fiatalok. A lányokat, nőket még az sem zavarja, ha néha előkerül egy-egy szódáspalack is. A falusiak az alapvető élelmiszereket a helyi boltban szerezhetik be. A nagy bevásárlások közepette, nem ritka, hogy a kocsmában találja magát az ember. Ugyanis ez a két kereskedelmi egység egy épületben található. Sőt, mikor még működött iskola a településen, akkor eleinte az is ott volt. A 60-as 70-es években öntöde, kenyér illetve kötélgyár, és tejüzem is működött. Vasárnaponként, mikor visszaindulok a városba, szívem megszakad a súly alatt. Remegve várom a buszt, és utoljára még jókat szippantok, a falusi levegőből. Motorzúgást hallok, félve remélem, hogy nem a busz jött meg. Ha nem, akkor megkönnyebbülök, ha pedig igen, akkor fájó szívvel búcsúzom, és várom a jövő hetet. Kifelé a faluból, még vissza, visszanézek. S arra gondolok: "Őrizd meg az igazi értéket, vigyázz magadra, s maradj örökre a "Zselic gyöngyeme", mert az vagy...A béke, a nyugalom, a szeretet, az otthon, az élet. Egy szóval: Kaposgyarmat!"
/Ackerman Éva festménye a kaposgyarmati halastóról/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése